Silja és Aleksi
Filip szobájában ültek, és próbáltak valamiféle hangot kicsikarni a gitárjukból.
Előző nap vették Filippel együtt, aki segített nekik kiválasztani a megfelelő
darabot. Gibson Les Paul, Aleksinek vörös, Siljának fehér színben. Ugyan
Aleksinek volt egy régi, viharvert gitárja, amit még a padláson talált, de az
inkább porfogónak volt jó. Egyszer kipróbálta, de nem jött ki rajta értelmes
hang, így azóta rá sem nézett, főleg, mert hiányzott róla két húr. Filipnek
meggyűlt a baja Aleksi tanításával, mert a fiú rendre fordítva értelmezte a
kottát, és így nem egészen azt pengette, amit kellett volna. Azt is rosszul.
Silja valamivel ügyesebbnek bizonyult, de ő is nehéznek találta. Filip persze
kedvesen biztatta őket, de a lány érezte, hogy ez így nem az igazi. Frida
eközben a szőnyegen játszott Kissával, mert Lukas Lucynél volt, Pavel pedig dolgozott.
Aleksi ezért magával hozta, mert Fridára még felügyelni kellett, és nem akarta,
hogy baja essen. A fiú rögtön megszerette a kis állatot, bár nem volt egészen
biztos abban, hogy a kutya is viszonozza a szimpátiáját. Első nap az ágyába
telepedett, és hajnalban arra kelt, hogy nem kap levegőt. Frida úgy döntött,
Aleksi arca kényelmesebb, mint az ágy, így nemes egyszerűséggel ráfeküdt.
Amikor a fiú arrébb tette, még ő volt felháborodva, és bosszúból – mert fel
merte verni álmából –, lepisilte. Így Aleksi cserélhette ki az ágyneműjét, és
inkább átment Siljához aludni. A lány igencsak megdöbbent, amikor a fiú
beállított hozzá a sporttáskájával hajnali háromkor. Amikor elmondta, mi
történt, tíz percen keresztül ezen nevetett.
– Béna ez a
kotta – csukta be Aleksi a füzetet és bosszúsan nézett rá, mintha az lenne
minden bajnak az okozója.
– Már
megbocsáss, de nem a kotta a béna, hanem te. – Silja hangosan kikacagta a fiút;
mindig jót derült rajta, ha valami nem ment neki. Ilyenkor Aleksi úgy
viselkedett, mint egy dacos kisfiú. Nem bírta elviselni, ha más ügyesebb nála.
– Nézd csak!
Alulról fölfelé kell olvasni, az alsó vonal a legvastagabb, tehát az „E” hangot
jelöli… Nem, nem azt, hanem az alsó „E”-t.
– De hát mind a
kettő „E”! – fakadt ki Aleksi, miután a rossz húrt pengette meg.
– Való igaz, de
nem ugyanaz a kettő. Nézd csak, Silja jól csinálja – mutatta Filip.
– Persze, de ő
helyzeti előnyből indul, mert ő nem olyan béna, mint én.
– Te sem vagy
az, csak gyakorlás kérdése az egész.
Aleksi
felsóhajtott, és folytatta; egészen belefeledkezett. Ekkor azonban Kissa
indulatosan fújt, majd méltatlankodva elvonult, ugyanis Frida túl komolyan
vette a játékot, és leterítette a földre a kismacskát. Filip a karjába kapta és
nyugtatóan megsimogatta fényes bundáját.
– Olyan, mint
Lukas. Ő is ilyen hisztis – jegyezte meg Silja nevetve.
– Tényleg,
lehetne a neve Lukas! Bár végül is a „macska” név is illik egy macskához.
– Te meg ne
szólalj, aki a kedvenc akciófiguráját azért hívta „Hasbrónak”, mert az volt
ráírva a dobozára.
– Jól van, na!
Na, és te meg levágtad a Barbie-jaidnak a fejét, mert azokkal etetted a
plüsskrokodilodat.
– Nem is volt
Barbie-m! Azokat Heleena nagynéni sózta ránk, és te mindig papás-mamásat
játszottál velük.
– Csak nem volt
megfelelő szervük. Hmm, látom, jó estéd volt! – vigyorgott a fiú, mert
észrevette az óvszert Filip éjjeliszekrényén. Silja is odafordította a
tekintetét, és elmosolyodott. Végre talált magának barátnőt! Már ráfért.
– Ez… nem az,
aminek látszik – vörösödött el a fiú és megköszörülte a torkát.
– Na, halljuk a
részleteket! – terpesztette szét Aleksi a lábát és kajánul nézett a fiúra.
– Semmi különös.
Lukasnak említettem, hogy jön fel hozzám Amalkka korrepetálásra, és erre a
kezembe nyomott egy óvszert.
– Amalkka? –
nevetett Aleksi. – Hmm, jó csaj, én is már meghúztam. – Silja szúrósan nézett
rá, amire védekezőn feltartotta a kezét. – Jó-jó, csak egyszer, és nem
emlékszem rá, mert részeg voltam. Na, de milyen volt?
– Semmilyen. Nem
feküdtem le vele.
– Még el is
higgyem? Azon a csajon kábé az összes pasi végigment a városban.
– Akkor miért
van felbontva az óvszer? – somolygott Silja.
– Nem én
bontottam fel.
– Te most
szívatsz… Bejött a csaj a szobádba, felbontotta az óvszert, és te nem
használtad? – hüledezett Aleksi. – Ezt most jól értem?
– Nincs
szükségem ilyen nőkre – jelentette ki Filip hűvösen.
– Legalább
leszopott? – kérdezte Aleksi, amire Silja oldalba könyökölte.
– Moderáld
magad!
Filip nem
felelt, de arca vörösre gyúlt. Silja érezte magát kínosan Aleksi helyett.
– Na, végre! –
vágta hátba Aleksi barátját. – És, jól csinálta?
– Már mondtam,
semmi szexuális jellegű dolog nem történt közöttünk. Csak… tanulgattunk.
– Ki tanított
kit és mire?
– Aleksi! –
szólt rá Silja.
– Oké-oké,
tényleg befogom! Csak el nem tudom képzelni, miért lett felbontva az óvszer, ha
nem használták.
– Mivel ennyire
foglalkoztat benneteket a dolog, elmondom, hogy történt.
– Halljuk,
halljuk! – rikkantotta Aleksi és összedörzsölte a tenyerét.
– Miután
megérkezett Amalkka, bementünk a szobámba, és elkezdtük közösen megírni a
dolgozatot. Rátette a kezét a combomra, majd az ölembe ült és megcsókolt. Erre
egyáltalán nem számítottam, így eltoltam magamtól, és kimentem a mosdóba.
Amikor visszatértem, Amalkka fehérneműben feküdt az ágyamban, a kibontott
óvszerrel a kezében.
– Azt a rohadt…!
Nekem már attól áll a farkam, hogy ezt elmondtad, és te nem dugtad meg?!
Filip kedélyesen
felkacagott, és megrázta a fejét.
– Sejtettem,
hogy ezt könnyebben elhiszed, mint a valóságot.
– Mi? Te most szívatsz…
– Az igazság az,
hogy Jann bontotta fel, és lufit csinált belőle azzal a címszóval, hogy „nekem
úgysem lesz szükségem rá.”
– Részvétem,
haver. De könyörgöm, mondd azt, hogy megdugtad volna a csajt, ha így vár…
– Az attól függ.
– Mitől? –
Aleksinek nem fért a fejébe. Ha Silja így fogadná őt, azon nyomban, habozás
nélkül rávetné magát.
– Én nem vagyok
az egyéjszakás kalandok híve, számomra a nők nem tárgyak. Becsülöm és tisztelem
őket, és úgy vélem…
– Blablabla…
Johanna Kurkela – könyökölte oldalba Aleksi Filipet.
– Hogy ki? –
vonta fel a szemöldökét Silja. Még csak a nevét se hallotta soha.
– Énekesnő,
Tuomas Holopainen, a Nightwish zongoristájának a barátnője. Filip vele zenélt
párszor, és finoman szólva…
– Érzelmeket
tápláltam iránta – köszörülte meg a fiú a torkát. Arca immár a vörös legmélyebb
árnyalatában tündökölt.
– Más szóval
egész nap rá verted a farkadat, és beteg, perverz dalokat és novellákat írtál
róla.
– Én… most
kimentem a… mosdóba – állt fel a fiú, ám Aleksi megfogta a karját és
visszahúzta az ágyra.
– Láttam ám, ne
is tagadd!
– Véletlen…
küldtem át. Nem azt akartam.
– Nekem
tetszettek, bár nem értem, mit kerestetek a Viharkirály birodalmában, és miért
egy felhőn dugtatok, de oké. És még én vagyok perverz.
– Picikét… meglódult
a fantáziám.
– Nőre van
szükséged. Sürgősen. Komolyan, ezt már rossz nézni. Még a végén fel fog
robbanni a farkad.
Silja eközben
nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. Azt mindig is tudta Filipről, hogy
elég elvont gondolkodású, de ez őt is megdöbbentette. Filip elsőre egy csendes,
kedves fiúnak tűnik, és az is, épp ezért találta furcsának, hogy közben ennyire
perverz. Bár a művészek alapból azok, legalábbis jelentős részük. Meg ki tudja,
mikor volt utoljára nővel, már ha egyáltalán volt. Az biztos, hogy a leendő
barátnője nem fog unatkozni mellette.
– Kedves, hogy
így aggódsz a legbecsesebb szervemért, köszöni a törődést, de csak azért nem
fogok járni senkivel, hogy lefeküdjek vele néhányszor érzelmek nélkül.
– Jogos, bár nem
értem, múltkor miért utasítottad vissza azt a csajt. Úgy tűnt, ő komolyan
érdeklődik irántad.
– Benediktára
gondolsz, aki olyan részeg volt, hogy alig bírt állni a lábán, és miután
hazakísértem, a barátja agyon akart verni? – csóválta meg a fejét a fiú
reményvesztetten.
– Ja, tényleg…
És Krystyna? Rá mi a mentséged?
– Úgy éreztem,
vele nem vagyok közös hullámhosszon, tekintve ő mind érdeklődésben, mind
jellemben a teljes ellentétem volt. És abban sem vagyok egészen biztos, hogy
értette, amiről beszélek.
– Nem hibáztatom,
én se értem – nevetett Aleksi. – Hozzád külön szótár kell!
– Ambivalensen
érzek eme kijelentésed után. Azt állítod, kacifántosan, komplikáltan
fogalmazok, mindazonáltal én úgy vélem, perceptíbilis az, amiket mondok az
olyan emberek számára is, akik nem olyan prudensek.
Aleksi és Silja
döbbenten nézett Filipre.
– Ezt lehetne
még egyszer, érthetően, hogy mi, egyszerű földi halandók is megértsük?
– Aleksi… Ne
fáradj – érintette meg Silja a karját. – Filip épp az imént hülyézett le
minket.
– Igen? Ilyen
szépen se mondták még, hogy incblis vagyok vagy mi a franc.
– Incebilis –
kacagott Filip halkan. – De ahogy látom, mégsem volt olyan hasztalan a velem
eltöltött idő.
– Persze, hogy
ezt megjegyeztem, első találkozásunkkor ezekkel a szavakkal küldtél el a
francba, és én azt hittem, külföldi vagy.
– Sérelmeztem,
hogy rám borítottad a sörödet.
– Hát még én!
Kárba ment az a finom nedű! – Silja tarkón legyintette, amire Aleksi
felnevetett.
– Bevallom,
sohasem hittem volna, hogy ilyen jóban leszünk, de őszintén örülök ennek.
Különben kiket bosszantanék a beszédemmel?
– Ez már igaz,
barátom! Tényleg, nincs valami piád azon az amonizén kívül?
– Amontillado. Teával,
kávéval, levendulaszörppel és vízzel tudok szolgálni, ahogyan legutóbb is.
– Egyszóval semmi
ihatóval – biggyesztette le az ajkát Aleksi kisfiúsan.
– De megnézem,
mintha úgy rémlene, hogy van pár doboz sör a pincében… Egy pillanat – állt fel
a fiú és kiment a szobából. Aleksi Silja felé fordult, és összeérintette a
homlokukat.
– Mit szeretnél csinálni,
miután elmentünk Filiptől?
– Nekem mindegy,
tényleg.
– Arra
gondoltam, bevásárolhatnánk, és megpróbálhatnánk egy kutyaházat eszkábálni
Fridának. Mit szólsz?
– Jó program –
bólintott a lány. – Feltéve, ha tényleg nincs gazdája és veletek maradhat.
Pavel hogy fogadta?
– Meglepően jól.
Azt mondta, megtarthatjuk, de csak ha mi gondoskodunk róla. Szóval napi
kétszer-háromszor le kell vinni sétálni és megetetni meg játszani vele. Este
tehetnénk vele még egy kört, hm? És nálunk aludhatnál.
– Nálatok…? Aludni…?
És… Pavel már tudja? – kérdezte kétkedően. Aleksinél az „alvás” a „dugás”
szinonimája volt mindig is.
– Még nem. Nem
akartam ezzel sokkolni, bár szerintem sejti.
– Remélem, jól
fogadja, bár félek, hogy ki fog akadni.
– Majd én
lerendezem! Bízd ide. – Silja erősen kételkedett ebben, mert ismerte a fiút.
Még a végén képes benyögni Pavelnek, hogy „reggel húgom, este dugom”.
Aleksi gyengéden
magához vonta a lányt és csókot lehelt az ajkára. Ekkor lépett be Filip,
sörökkel a kezében, amire elhúzódtak egymástól. Silja kényelmetlenül érezte
magát, hisz a fiú gyengéd érzelmeket táplált iránta, és hiába mondta, hogy örül
nekik, bizonyára nem esik jól neki így látnia őket. Sajnálta Filipet, és
egyetértett Aleksivel. Barátnő kell neki. Mielőbb.
– Parancsoljatok.
Aleksi és Silja
elvették tőle, felbontották és belehúztak. Filip nem kért, így csendben
iszogattak.
– Még mindig nem
fér a fejembe… – dünnyögte Aleksi.
– Azóta is ezen
vagy leakadva? – sóhajtott fel Silja. – Kezd az az érzésem lenni, hogy te lefeküdtél
volna vele…
– Tudod, mit
cserélem le a világ legjobb csaját! Na, jó, Kissára lehet, lecserélnélek, de őt
meghagyom Filipnek.
– Na, szép!
– Igazán
nagylelkű vagy, barátom. De nem azt mondtad, hogy a feketéket preferálod?
– Igaz is…. Na,
de tényleg! Mi tartott vissza?
– Legyen hát… –
adta meg magát Filip. – Bevallom, tényleg történt közöttünk egy kis affér.
– Na! Tudtam én!
– csapta össze Aleksi a tenyerét. – Részletes beszámolót kérünk!
– Ahogy
szeretnétek. Amalkka azt állította, hogy szakított vele a barátja, és nagyon
maga alatt volt. Vigasztaltam, és nos… elcsattant közöttünk egy csók.
– Egy?! Mi az,
hogy csak egy?!
– Igen, egy, mivel
nem akartam, hogy az higgye, kihasználom őt és a helyzetet.
– Ki csókolt meg
kit?
– Ami azt
illeti, ő engem. Ám ennek ellenére úgy érzem, bárki lehetettem volna, ezért is
utasítottam vissza a közeledését. Én csupán egy eszköz voltam arra, hogy
enyhítsek a bánatán.
– Majd
legközelebb összejön – biztatta Silja.
– Lukas is
becsajozott, neked is össze fog jönni! – veregette hátba Aleksi Filipet. – Tényleg,
mit csináltatok, miután elmentünk?
– Csak
beszélgettünk. Igazán örülök annak, hogy így megnyílt előttem.
– Haver… Mit
tettél a piájába?
– Tudtommal
semmit.
– Érdekes… Na,
de megyünk, mert be fog zárni a bolt. Készítünk a kiscsajnak házat. Nem, nem
Sijának – nevetett fel, majd felállt és kezet fogott Filippel. Silja és a fiú
megpuszilták egymást, majd elköszöntek, és kiléptek az ajtón Fridával együtt.
Először hazamentek,
adtak Fridának enni, majd a barkácsboltba vezetett útjuk. Vettek a kutyaház
készítéséhez szükséges anyagokat, majd betértek egy szupermarketbe. Aleksi
szokásához híven úgy viselkedett, mint egy ötéves – a bevásárlókocsit rollernak
használta, és sikeresen leborogatott jó pár zacskó cukrot és lisztet a
polcokról. Silja vízionalizálta magában, hogy milyen gyerekük lesz, ha
egyáltalán lesz. Ő majd persze akart gyereket, de nem tudta, a fiú hogy áll
ehhez a kérdéshez. Most még ő sem érezte magát felnőttnek és
felelősségteljesnek, és Aleksi még úgy sem volt az. Már a futószalagnál álltak,
amikor a fiú mit sem zavartatva magát kirakott a szalagra két csomag tízes
óvszert. Arcán sunyi, sokatmondó vigyor ült, és Siljára kacsintott. A lányt
nyomban elöntötte a forróság.
– Héé! – könyökölte
oldalba Silja finoman.
– Nyugi, nem
most foglak megdugni, bár ez csak rajtad múlik…
– Hát akkor?
– Van egy
meglepetésem! – közölte a fiú titokzatos mosollyal. Silja fantáziája picit
meglódult a kijelentésére. Vajon milyen „meglepetéssel” készül? A tengerparthoz
és az erdőhöz már hűvös van, ott biztos nem… Az pedig, hogy Aleksi kibéreljen
egy szobát, egyszerűen nem vallott rá. Silja rájött arra, hogy felesleges
tovább húzni egymást, már így is sokáig halogatták a dolgot. Se ő, se Aleksi
nem igen bírta már, és hiába volt bizonytalan a fiú, már ez sem érdekelte. Nem
tudott és nem akart tovább ellenállni neki. Minden idegszálával kívánta őt, és
alig várta, hogy kiderüljön, pontosan mit tervez. De bármit is, biztos, hogy
élvezni fogja. Hisz erre várt már évek óta…
– Milyen
meglepetésed?
– Hmm, majd
meglátod holnap! Remélem, tetszeni fog! – mondta a fiú, majd fizetett.
Miután hazaértek
Aleksihez, neki is láttak nyomban a kutyaház összeeszkábálásának. Nem jártak
sikerrel, hiába néztek youtube-on tutorialos videókat, nem is egyet. Ugyan
Silja mondta, hogy inkább vegyenek egyet készen, a fiú ragaszkodott hozzá, hogy
ők barkácsolják össze. Ennek az eredménye egy fájós kisujj, amire Aleksi rávert
kalapáccsal, és egy meghatározhatatlan formájú „valami” lett, amit jóindulattal
sem lehetett kutyaólnak nevezni. A fiú azonban boldog mosollyal, büszkén
szemlélte „remekművüket”, mintha legalábbis ő lenne Michelangelo.
– Na, milyen
lett?
Siljának vissza
kellett fognia magát, hogy ne nevessen fel hangosan, de nem akarta elrontani a
fiú lelkesedését.
– Öö… egész…
érdekes. Egyedi.
– Nézd, Fridának
tet… – Aleksi félbeharapta a mondatát, mert a kiskutya, miután odament a házhoz
és megszaglászta, vakkantott egyet, majd lepisilte. Siljából kitört a nevetés.
– Naa, csak
megjelölte a területét! – fonta keresztbe a karját Aleksi kisfiúsan.
– Ahaa, én is
ezt mondanám! – vigyorgott tovább a lány.
– Ne mondd, hogy
nem lett jó! Még én is aludnék benne, ha beleférnék!
– Persze, úri
lakosztály! Inkább egy elcseszett ól. Bocs.
– Na, adok én neked
úri lakosztályt! – Aleksi odalépett a lányhoz, majd hirtelen a karjába kapta,
amire a lány felsikkantott. Megkapaszkodott a fiú nyakában, majd miután magához
tért meglepetéséből, a mellkasára hajtotta a fejét. A fiú felcipelte őt a
szobájába, és jószerével ledobta az ágyára. Nem tétlenkedett – fölé feküdt, és
csiklandozni kezdte.
Silja
összevissza vergődött, és megpróbálta a lehető legkisebbre húzni magát. Aleksi
azonban erősebbnek bizonyult, és megragadta Silja vállát. Lenyomta az ágyra,
majd a nyakához hajolt és belefújt. A lány egyszerre nevetett és sikoltozott –
rendkívül érzékeny volt ezen a területen.
– Nee, nee,
hagyd abba! – vergődött.
– Vond vissza,
és ismerd el, milyen nagyszerű építész vagyok!
– Eszem ágában
sincs!
– Hát így
állunk… Ez esetben kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni... – A fiú
lökött egyet a csípőjével, és hosszasan megcsókolta a lányt. Silja hevesen
viszonozta. – Szóval? Visszavonod? – kérdezte, majd benyúlt a lány pólója alá
és ujjait végighúzta a hasán. Silja felszisszent.
– Nem…
A fiú enyhén
megszívta, majd megharapta a lány nyakát, és felnézett rá.
– Most sem…?
– Kérlek,
Aleksi…
– Mondj egy
okot… – kezdte el vadul csókolgatni és harapdálni, majd belemarkolt a combjába.
– Nem… nem
tudom…
– Akkor pedig…?
– A fiú lehúzta róla a pólót, majd a sajátját is. Végigsimított a dereka
vonalán, és keze lassan a mellére tévedt. – Úgy döntöttem, kapsz egy kis…
előzetest. Persze csak ha… te is akarod. – Aleksi felhúzta a melltartóját, így
szabaddá vált a melle. Nem szégyellte magát a fiú előtt, bár kissé zavarban
volt. Lélegzete felgyorsult, és teste felforrósodott. Minden porcikája kívánta
Aleksit, aki ekkor a szájába vette a mellét. Jobb keze lesiklott az ágyékára,
és ruhán keresztül simogatni kezdte. Silja nem bírta tovább – magához húzta és
mohón megcsókolta a fiút, aki ezt bátorításnak vette, mert kigombolta a
nadrágját és félig letolta. Amikor pedig Aleksi a bugyijától is
megszabadította, és megérezte simogató ujjait a legérzékenyebb pontján, tompán
felsikoltott. Nem számított erre, és olyan jó érzés járta át, hogy bele kellett
kapaszkodnia a lepedőbe. A fiú elégedetten folytatta tovább, egyre gyorsabban.
Silja szinte önkívületi állapotba került ettől, azt se tudta, hol van és ki ő,
de nem is érdekelte. Aleksi elvált az ajkától, majd belecsókolt a hasába, és
egyre lejjebb haladt. Ujjait hamarosan felváltotta a nyelve, aminek hatására a
lányt szinte azonnal elöntötte a legédesebb érzés. Ezt már nem bírta ép ésszel,
egész testében remegett, és még sohasem érezte magát ennyire boldognak. Aleksi
felnézett rá, és elmosolyodott.
– Hogy tetszett?
– Te… jó… ég… –
kapkodott a lány levegő után.
– Elfogadom
válasznak – mászott Aleksi Silja mellé, és a mellkasára vonta.
A lány halkan
pihegett a mellén és lehunyta a szemét. Most minden tökéletes volt. Mélyen
beszívta a fiú citromos-fűszeres illatát, miközben ujjaival köröket írt le a
karján. Megfordult a fejében, hogy ő is viszonozza, de nem volt hozzá mersze,
Aleksi pedig ennyiben hagyta a dolgot.
– Min
gondolkozol?
– Én csak…
szeretnéd, hogy…? – nyögte ki a lány zavartan, és a fiú feszülő nadrágjára
pillantott. Hülye kérdés, de nem tudta, hogyan hozza fel. Nagyot nyelt.
– Szerinted…?
– Akkor… – Silja
nagyot sóhajtott, majd mielőtt kezelésbe vette volna a fiút, megcsörrent Aleksi
telefonja. A fiú nagyot káromkodott, és bosszúsan felvette.
– Épp dugunk,
remélem, valaki haldoklik… – morogta türelmetlenül. – T… tessék? Ezt most ugye
nem mondod komolyan… – nézett maga elé kikerekedett szemmel és fehér arccal. A
lány megrémült – ugye minden rendben…?
– Mi az? – súgta
oda neki Silja aggódva.
– Lucy… kórházba
került.